A PannonWork mosonmagyaróvári kirendeltségén történt,hogy levegőnek nézett az ügyintéző, vagy legyen háeres.

Megbeszélt időpontra mentem.Az irodában két nő ült egy pult mögött,akiknek köszöntem,mondtam kihez jöttem,mondták,még nincs itt,hellyel is kínáltak.Mondtam,inkább a folyosón várok.

Vártam,vártam,a megbeszélt időpontra értem oda,gondoltam ,ha jön a kedves háeres,észrevesz és behív,hiszen még nincs itt.

Várakozás közben hallgattam egy fotelba hanyatló, telefonáló huszonévest,aki éppen lelkisegélyben részesített valami Timi nevű ismerősét,akit a Facebookon hagytak ott.

Még nagyokat vigyorogtam is magamban,gondoltam,várakozás közben nem unatkozom.Megtudtam azt is,hogy a folyosói huszonévest is lecserélte a pasija,meg szét is költöztek.Sőt mélyenszántó gondolatokat hallottam a párkapcsolatokról.

De húsz perc eltelt és már nagyon untam,meg nem értettem,miért kell ennyit várnom.

Újra bementem az állásközvetítő irodába,megkérdeztem várjak-e még.Erre azt válaszolták,persze itt van az én emberem,telefonál...

Itt már kicsit elbizonytalanodtam,elképedtem,hogy ez az emós tini az,akihez én jöttem.

De a jólneveltségem nem hagyta,hogy távozzak.Nemsokára csoszogott is felém nagyon elgondolkozva a háeres kislány,még kísérletet sem tett,hogy rám emelje tekintetét,bement a mellettem lévő ajtón.

Pár perc elteltével pedig kijött egy másik ajtón,tőlem egy méterre ismét füléhez emelte a kagylót és szia,hogy vagytok üdvözléssel telefonálni kezdett.

Én pedig elköszöntem a másik két nőtől és távoztam.

Azért megkérdeztem itthon a családot,hogy látszom-e tényleg...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.