Az egyik ismerősömtől hallottam,hogy az ő egyik ismerőse nagyon lefogyott.Természetesen azonnal tudni akartam,hogyan csinálta.Kiderült,minden nap hullahoppozott kb.fél órát.

Ja,ha ez ilyen egyszerű ,én is lefogyok.Majdnem azonnal bementem egy játékboltba és 870 Ft-ért vettem egy hullahoppkarikát.

Azért azzal nem számoltam,hogy ezt még nekem meg is kell tanulni.Gyerekkoromban nem sikerült.Na de most!

Két napja vagyok karikatulajdonos,még tanulom...

Ha nekem valaki azt mondta volna,hogy 38 évesen futócipőt fogok húzni a lábamra és lefutok(kocogok) akár 100 métert is,azt én kinevettem volna.Pedig ez van,kétnaponta feltornázom magam a töltésre és irány a zsilip.Tőlünk az kb.700 méterre található.Eleinte csak ezt a távot futottam le oda-vissza.Annyira nehéznek tűnt,hogy olyan is volt,visszafelé gyalog jöttem .Akkoriban a férjem a lányommal a töltésen várt,nehogy valami bajom essen.

Pár hónap múlva futottam 3 kilométert most már le tudok futni négyet.Szóval fejlődőképes az ember.

Amúgy a gimiben(III.Béla,Baja) teljesen antisportolónak számítottam,én még a 400 métert se futottam le,megkértem a tanárnőt írja be nyugodtan az egyest.

Ugyanakkor azt tudtam,hogy majdan nem szeretnék átlagos kinézetű,főleg nem elhízott feleség lenni.Ez sikerült  sport nélkül is addig a bizonyos csúnya kb.35.évig.Na ekkor döbbentem rá,hogy hiába nem vacsorázom,hiába eszem napközben keveset,mégsem megy le csak úgy az a pár kiló többlet.

Próbálkoztam eleinte az aerobikkal,de én utálom,ha nekem vezényel valaki és egy idő után meguntam azt is,hogy tudtam mikor jönnek a nagyon utált gyakorlatok.De azt meg ugye ciki a többiek előtt nem csinálni.

Akkor jött az isteni szikra,elmentem futni.Nekem a már előbb említettek miatt bejött.Saját tempó,jó levegőn vagyok.

Negyvenhez közeledvén,most csak harmincnak érzem magam.Ami pedig a legfontosabb,legyőztem a lustaságom és ez az önbecsülésemnek nagyon jót tett.

Ma megint rohannunk kellett reggel az iskolába,pedig este úgy tűnt,helyére került minden.Eszter bepakolt a táskába lefekvés előtt,átvettük a német szavakat(mert este kiderült,hogy ebből másnap felmérő lesz),a prózát is elgyakoroltuk amit a versenyre tudni kell.Sőt kifújtam 5 db tojást ,amit szintén vinni kell ,és összeírtuk a leckét egy osztálytársnak,aki beteg(megígértük nekik,hogy az iskola portájára leadjuk a tanulnivalót).Emellett megetettem,megfürdettem,lefektettem az egy éves tesót.

A reggelünk mégis nagyon rohanós lett.Persze péntek van,Eszter is nagyon fáradtan ébredt és megint mindent mondani kellett neki,hogy menjen WC-re,hogy öltözzön már,hogy jöjjön reggelizni,ja és hogy reggeli közben nincs olvasás.

Amúgy mindig olvas,aminek eleinte nagyon örültünk,de mostanra kicsit "elfajultak" a dolgok,ha nem vagyunk résen még cipőhúzás közben is az újságot vagy a könyvet bújja.Így persze minden sokkal tovább tart.

Ma reggel csak szimplán lassan ment minden.

Indulás előtt biztos ami biztos alapon leellenőriztük,hogy megvan-e minden.A tojások elrakva,táska bepakolva,próza,német szavak "tudva".Ja a tesi cucc...                           

-Menj fel érte légyszi,rajtam már cipő van!

Aztán be a kocsiba az egy évessel kiegészülve.

Az iskolánál puszi,majd jövünk érted,siess be ,mert elkésel után ott árválkodott az összeírt házi feladat az ülésen.Eszter már messze járt,így mit tehettem mást ,felnyaláboltam az egyévest és én is bementem az iskolába.

Egy Tv műsor indította el bennem ezt a gondolatot.Mert ebben a műsorban kétségbeesett szülők hívnak szakértő segítséget,aki majd segít megoldani a gyerekeikkel kapcsolatos problémáikat.Egyszerűen szörnyűlködve néztem a filmet,mert a gyerekek rugdosták a szüleiket,semmilyen feladatot nem csináltak meg,ordibáltak,felmásztak az asztalra és még sorolhatnám.A szülők sápítoztak,hogy nem értik mi történik.És ekkor mint egy mentőangyal,megjelent a "dadus",aki megpróbálta helyrehozni a dolgokat.

El tudjátok képzelni,hogy tartós eredményt érhet el egy idegen,aki ideig óráig jelen van egy családban,mutat néhány trükköt,aztán elmegy?

A másik még inkább elgondolkodtató dolog számomra,hogy tényleg ilyen nehéz szülőnek lenni?

Természetesen nagyon nehéz.Nem tanítják iskolákban,hogyan neveljük a gyerekeinket.De meg kell próbálnunk boldog gyerekkort biztosítani nekik.És ezt nem úgy érhetjük el,hogy rájuk hagyunk mindent,hanem úgy,hogy neveljük őket.Na ,ez hiányzott a Tv-ben látott családoknál.Ott egyszerűen nem voltak szabályok,a gyerekek azt csináltak amit akartak.

Nagyon sajnáltam ezeket a gyerekeket.Hogyan tudnak ők a társadalomba beilleszkedni?

Aztán megnyugtattam magam,hogy a film Amerikában készült...

Elhatároztam,hogy változtatok.Illetve ezt már többször megfogadtam,de valahogy nem sikerült.Természetesen az alakomról van szó,amit valahogy elvesztettem a második terhességem alatt.

Ma sem értem,miért nem tudtam ellenállni a csábító falatoknak,miért nem volt bennem elég akaraterő a réparágcsáláshoz és a kalóriafigyeléshez.Ezen már kár keseregni,mindenesetre elhatároztam,hogy igenis megcsinálom,fitt és üde leszek újra.

Igen,ez már cirka fél évvel ezelőtt történt,mármint az elhatározás amit tett is követett,de eredmény,nahát ,az nem volt.

Éppen kezdtem volna feladni, de láss csodát,lassan ,de elkezdtek lemenni rólam a kilók.Szerintem ennyi idő kellett a szervezetemnek ahhoz ,hogy változtatni tudjon.

Meggyőződésem,hogy az elhatározás a legfontosabb és ami még nagyon fontos az az,hogy nincs egységes recept,szerintem ki kell tapasztalni kinek mi a jó.Én például müzlit nem ehetek tejjel,mert akkora lesz tőle a hasam,mint egy hordó.Ezért a tejet teljesen elhagytam.

Ami nagyon inspirált ,az az volt,hogy még a szülés után elhatároztam,hogy ruhát csak akkor veszek magamnak,ha sikerül visszafogynom.

Szóval elindultam ezen az úton,remélem másoknak is kedvet csinálok hozzá.